A cél előtt ért bennünket az első váratlan „meglepetés”, sziklaomlás miatt egy kisebb kerülőn tudtuk csak elérni a célállomást. Ez a táv 150 km volt. A táj, melyen keresztül haladtunk (Großglocknerstraße ) lenyűgöző volt, de érdemes bekészíteni plusz 30 eurot a kesztyűtartóba, melyet útdíjként ezen a szakaszon ki kell fizetni.
Miután megérkeztünk Hinterbichl-be, az első dolgunk a Venediger taxi rendelése volt (oda-vissza 20 euro), ekkor már nem éreztünk magunkban erőt, hogy felsétáljunk a Defregger házig. A taxi felvitt bennünket a Johannis Hüttéhez, majd onnan egy kb 2,5 órás túra vezetett a Defregger Haus-hoz, ahol 2 éjszakát töltöttünk el. Az utolsó szakaszon már megjelentek a kisebb nagyobb hófoltok, a levegőn is érezni lehetett, hogy 2900 méter környékén járunk. Ekkor már a nap is lement, a cél előtt előkerültek a fejlámpák is, melyek segítették a tájékozódást az utolsó, ház előtti kaptatón.
A házban első este teltház volt, a mi részünkre lefoglalt kis zugot is elfoglalták a leleményes hegymászók, azonban Totya mosolyának és meggyőző beszédének köszönhetően (amit mi igaz nem hallottunk, csak sejtjük :) ) megnyertük a „nászutas” lakosztályt, ahol mindössze négyen aludtunk. nem volt túlfűtve a szoba, én személy szerint polárban, kabátban, orrig lehúzott sapkában lapítottam az emeletes ágyak tetején, várva a reggelt.
Vasárnap viszonylag korán felkeltünk, a reggeli virslifőzés és teázás nem maradhatott el, kellett az energia az induláshoz. A zsákokat összekészítettük, majd elindultunk meghódítani a hegyet. Miután elértünk a gelccserhez, egy kisebb technikai értekezlet után felcsatoltuk a hágóvasakat, összekötöttük magunkat és „indult a banzáj”. Leghátul Totya biztosította a csapatot, és bíztatta lelkesen jó testvér módjára Mátét, akit kiragadtunk a kockák világából, hogy belepillantson egy kicsit a hegymászás rejtelmeibe. A következő a sorban a neon zöld pólóban feszítő „Ogrénk” volt Tibor személyében, legelöl pedig én araszoltam szépen lassan, hogy a fiúk is bírják a tempót... :)
Néha meg-megálltunk, fotóztunk, csoki és alma formájában pótoltuk az energiát. Láttunk a távolban kisebb-nagyobb gleccserhasadékokat is, volt, amelyiket keresztezte is az utunk.
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy felértünk a hosszú kaptató tetejére és egy kicsi, de annál jegesebb gerincen (számomra ez a rész volt a legizgalmasabb szakasz) áthaladva elértük a csúcsot, fent voltunk 3666 méteren.
A csúcson csak mi négyen voltunk, készítettünk fotókat, rundumblickeltünk (ezt a szót az osztrákoktól tanultuk, körbetekintést jelent), csodálkoztunk, örültünk, ettünk, ittunk, majd megkezdtük lefelé a túránkat. A legpraktikusabb követ elérve tartottunk egy hosszabb pihenőt, ezen a kövön kb. 15-20 percet pihentünk.
Az idő csodálatos volt, a nap száz ágra sütött, egy aláöltözet elég volt a túrára. (A csúcson kerültek csak elő a polár pulóverek). 15:00 magasságában értünk vissza a házhoz, ahol első utunk a pulthoz vezetett, hogy egy jó búzasörrel (2,5- 3 euro) koccintva megünnepeljük, hogy szerencsésen teljesítettük a kitűzött célunkat.
Ezt követően előkerültek a gázfőzők, a bolognai, babgulyás, zacskós leves és megettük a csodálatos panoráma vacsoránkat kint a ház előtt, a szabadban.
Az éjszakát egy új, négyes blokkban töltöttük, közösen több országból érkező mászókkal, túrázókkal, majd 11 órás alvás után eljött a reggel. Miután a házban megreggeliztünk, 09:00 óra körül elbúcsúztunk a háztól, majd megkezdtünk utunkat a Johannes Hüttéhez. Lefelé menet érdemes fotózni, a táj, a növények, virágok, csillogó kövek, kisebb patakok, vízesések nem mindennapi látványt nyújtanak. Lefelé menet számos mori-morit láttunk, illetve barátkoztunk az alpesi tehenekkel is.
A Johannis Hüttéhez elérve szembesültünk azzal, hogy a taxira még 1,5 órát várni kell, így elhatároztuk, hogy megünnepeljük a 2 napos utunkat egy gazdag ebéddel. Volt egy kis időnk pihenni az étterem melleti nyugágyakon, valamint lazulni egy sziklán lévő jégcsavar „hintán”, majd a taxi visszavitt bennünket a parkolóba az autóhoz.
Összefoglalva a 3 napot a társaság, az idő, a hangulat, a hegy, a mászás is fergeteges volt, nehéz volt visszatérni a munka világába. Már most tervezgetem, hogy melyik is lesz a következő hegy, melyet jó lenne mihamarabb meghódítani…
Résztvevők:
Tóth Attila
Papp Máté
Dékány Tibor
Török Ildikó
Török Ildikó
2013. július 26.