Nem az a tipikus alaposan megtervezett, régóta várt túra volt ez. Csak olyan „jobb híján”-túra. Mivel a srácok (Noresz, Sanyi) eredeti terve meghiúsult, néhány nappal az indulás előtt derült ki számunkra, hogy Magas-Tátra, és hogy van két szabad hely. Nagyon reménykedtünk a főnökeink jóindulatában, hiszen ez lesz az első magashegyi túránk! (Még akkor is, ha a Tátra a legkisebb magashegység.)

A 2013-as évben felmerült számtalan célpont az éves magashegyi célpontok között. Szóba került a Matterhorn, a Mont Blanc, és az Ortler is. Választásunk végül az Ortlerre (3905m) esett, mely Olaszországban, Dél-Tirolban van, az osztrák-olasz-svájci hármashatár közelében. Az Ortler volt Ausztria – és a Monarchia – legmagasabb csúcsa, amíg a háború végén el nem csatolták. Csapatunk tagjai: Patrik, Attila, Gergő, és jómagam Sanyi.

A 4 főből álló csapat 07. 20-án, szombaton reggel 06:00-kor indult az osztrák Großvenediger csúcs felé. Az autópályán gyorsan és vidám hangulatban haladtunk, Tibi a nagy nyári melegben ráhangolt bennünket  karácsonyi nótájával a havas környezetre... „csorda pááásztooorooook” Ezt a pár sort azt hiszem egy darabig még dúdolni fogjuk mindannyian… :)

Mindenkinek - aki egy kicsit is engedett a függőleges világ csábításainak - megfordul előbb-utóbb a fejében a gondolat, hogy jó lenne nagyon nehezet, nagyon hosszút, vagy a kettőt egyszerre mászni… az esetek nagy többségében győz a józan ész, és a megfogant gondolat sohasem ölt testet. Ennek okai hosszan sorolhatóak, hisz kifogás mindig akad, akkor is, ha éppen semmi ok nincs rá. Ott marad a gondolat, hogy milyen jó is lenne a PP Variáns plafonjában lógni, az Eiger utolsó lejtőin rúgni a jeget, az El Cap Spire tetejéről bámulni a csillagos eget, átlépni a Locomotive bástyájára, vagy csak belekapaszkodni egy áhított út vagy boulder kiszállófogásába, ami lehet hogy csak nekem számít... Nem vagyunk egyformák, az elképzeléseink, a céljaink és persze az adottságaink pláne nem egyeznek. De mászni jó, még ha az áhított célok olykor elérhetetlennek is tűnnek…

„A világ három legszebb, legkisebb és legmocskosabb időjárású hegysége a patagóniai tornyok, a Glen Coe és a Magas-Tátra…”(egy mindhárom helyen megfordult skót cimbora kinyilatkoztatása a Harbour’s Inn nevezetű newhaveni kocsmában)